Ha tegnap buli, akkor ma egy kis rápihengetés, persze csak kora délutántól estig, mert azért azt vegyük számításba, hogy szombat van, és kommoan mondom hueség lenne elpazarolni egy ilyen szép dáridóval teli éjszakát. Erre a szűk időintervallumra használható fel a The Heliocentrics beteg elektro-jazz muzsikája. Bevallom először nem vett le a lábamról, de ahogy folyamatosan kísérgette áldásos tevékenységeimet, rájöttem, hogy bizony egymáséi vagyunk, csak ő amolyan csendestárs, nem olyan nagy a szája mint nekem, meg tud maradni magának, viszont kitartó és nagyon szerethető, és nem utolsósorban sok újat tud mutatni, de csak ha odafigyelsz rá. Kihozhatod belőle és magadból is a legjobbat. Most pedig szálljatok le a monitorról és vegyétek vissza az alsóneműket, mert ez bizony nem egy jó csenge, hanem az egyik legkirályabb és egyben legsunyibban hódító modern jazz cucc, ami remélem szélesebb körben sunyiskodja be magát a köztudatba. Aki pedig dupla leszúrt rittbergert ugrana a dologba, annak itt van egy kis idei élő apróság interjúval együtt.