Az előzőhöz: csípjük a csajmetált, ajánlatos még Kittie-től az Oracle-t megnézni, ha kiművelődésre vágyik a metálifjúság ebből a témakörből is. Most pedig evezzünk két külön pocsolyába: az első ajánlatom a Noise Of Human Art (N.O.H.A.) lemeze, amit asszem sokan ismertek, ti olvasóink, igen, je, de kiteszem nehogy elkerülje a figyelmet. D&B és minden más amit el lehet képzelni. A Bass From Above c. tételnél például én még nem hallottam nagyobb telitalálatot ebben a műfajban. Legnagyobb előnye a változatosság, könnyedebb és elmerülősebb trackek is fociznak itt. Akiknek volt szerencséjük hozzájuk hegyalján, vágjanak hozzánk egy kommentet nyugodtan. Akik pedig úgy gondolják hogy nem szeretik az ilyesmit, akkor is töltsék le, ismerkedésre kiváló.
A másik alapság pedig az egyik legkedvencebb filmem zenéje, a The Fountain-é. Nem feltétlenül jön át az embernek elsőre maga a film sem, azonban pont olyan hangulatomban néztem, mikor alkalmasnak találtattam mélyebb jelentéstartalmak befogadására is. Letaglózó és hatalmas alkotás, annak ellenére, hogy elég nagyot bukott, itthon be sem mutatták. A film ismerete nem elengedhetetlen a filmzene élvezhetőségéhez, azonban erősen ajánlott, bár Clint Mansell mester neve a filmzenék terén lassan bármire garancia, szal relaxhez érdemes rápróbálni. Ha láttátok a filmet akkor meg alap, ritka jól passzol a zene és a film, miközben hallgatom, pörögnek a fejemben a jelenetek, elképesztő. Eléggé elvisz ideoda, szal hidegen szeretem, de melegen ajánlom.
Fesztiválszezon: lassan vége a mókáknak, de még van pár jó feszt. Idén nálam kimaradt szinte teljesen anyagi, melósági, és sajátbandávaldemófelvételi okok miatt. Azfesztre viszont kaptok egy felkészítő gyűjteményt pár napon belül, utána meg könyörtelenül beszámolunk. Kemény dolgok fognak történni. Persze nem arra kell gondolni, hogy Szék absztinens lesz, vagy ilyesmi.
