Hoppá! Papa Jo a Ruthless-szel,a 'csenge meg az új külsejével érkezett meg! Nagyon kijárt ez nekünk, ennyi sínylődés után. Én is emelem a kalapom Botond úr előtt, hála-ügyben pedig hamarosan értekezünk.
A következő albumajánló félig a zene jósága, félig pedig a cím miatt kerül ki. Utóbbi nem szorul különösebb magyarázatra, úgyhogy inkább ismételjük át a zenei oldalt. A bandát pár hete hallottam először a Century Media válogatáson, egy Iced Earth dal dolgoztak fel. Na, ott tűnt fel, hogy ebben a gárdában megvan minden, ami a rokkhoz kell, nézzünk rá a saját dolgaikra is. Két nagylemezt készítettek ezidáig a 'Mediánál, a második a sorban a Tequila. Semmi világmegváltás, csak déli rákenról, kitűnően lehet rá azték tüzes vizet inni. A dolog szépséghibája, hogy idén kivált az énekes, akit egy teljesen más orgánumú srác váltott, és ahogy látom, senki sem komálja, köztük én sem. Ez persze senkinek se vegye el a kedvét az első két lemeztől, azok sütnek, mint a nyári nap Mexikó felett.
