Angolul írtam be, de nem a flancolás miatt, hanem hátha így több ember szedi le. Az 'Egy kiállítás képei' című zongoradarabot Muszorgszkij barátja, Viktor Hartmann emlékére írta 1874-ben. A mű a tárlatot szemlélő zeneszerző mellett 11 képet mutat be, valamint 5 átkötőt tartalmaz, amelyek a gyászoló Muszorgszkij szomorú sétái a következő festményekhez. A mű egyszerre vegyíti a szépséget, a finomságot, a ridegséget és a komorságot is, meg még azt a rakat érzelmet, amit most kihagytam. Zenekari művet Ravel csinált belőle, de most csak a zongorára írt darabot posztolom, szerintem ez így tökéletes, meg ugye a blog eleve a koraihoz vonzódik. Jelenleg ez a kedvencem a stílusból, tessék neki adni egy esélyt.
A tegnapi The Ocean és Burst meg felettébb fönséges volt. Utóbbi eleve egy közel tökéletes setlisttel nem nagyon tudott tévedni, csak egy Sever még kellett volna. Ha a ráadásban játszottákakkor szívvérzés, mert arról már leléceltem. A németek meg egyszer igazán jöhetnének többen, ez a sampleres megoldás annyira nem nyerő egy ilyen bombasztikus albumzenekar esetében. Az pedig, hogy csupán a kistermet tudták fullra rakni a magyar közönség szégyene, pironkodjunk együtt.
