Elég érdekes volt ráeszmélni, hogy egy ilyen zene bizony Mexikóból érkezik. Eleve nekem arról az országról csak tequilától ittas, vigyorgó emberek ugranak be, akik nyilván nem Fernando Corona zenéjétől kerültek olyan állapotba. A Martes című debüt már meg is fogalmazta Murcof lényegét: minimalista muzsika, depresszív hangulat, néhol vonósok és zongora felbukkanása, és még ezeket az összetevőket egy kis ridegséggel is kiegészíti a mester. Leginkább valami forró nyári estére tudom elképzelni a cuccot aláfestésként, miközben betequilázva a világ elpusztításáról morfondírozol, de csak pajkosan, olyan Káosz Professzor módjára.
