A posztgrunge fejlődik szépen mindenfelé, csak kevesen nyomatják úgy, hogy ne olyan legyen mint valami más. A Shinedown nagyon szép irányban halad, sorlemezeik mindegyikén észrevehető az imprúv, bár még mindig történik néha a zenében olyan dolog amit nem úgy csinálnék ahogy, de szerencsére több az olyan ötletük, ami eszembe se jut pedig olyan állat, hogy széjjelvág, és még ígyis tök populár és élvezhető. Az olyan tételek mint a címadó, a Cry For Help, vagy a The Crow and The Butterfly a banda legjobban átgondolt húzásai, azonban sajnos a stílusból adódó korlátok miatt még mindig akad üresjárat, töltelék, a felesleges bónusztrekkekről nem is beszélve. Persze ez nem feltétlenül a zenekar hibája, hiszen meg kell tölteni valamivel egy lemezt, de a húzótételekre érdemes odafigyelni. Egyébként érdemes ronggyá hallgatni az egészet, mert a fenti kis apróságoktól függetlenül nagyon élvezhető, fülbemászó, és a srácok természetesen azt is megmutassák, hogy mit is tanultak a konziban. A borítót viszont sajnos csak elrettentésképpen tudom kitenni, mert engem pl. egy napközis photoshop foglalkozás citromdíjas alkotására emlékeztet. Ha minimál, akkor legyen az, ha meg nem, akkor kápráztatódjon el a jó közönség.
Shinedown - The Sound Of Madness (2008)
2010.03.30. 19:44 dikmegacsenge
1 komment
Címkék: rock grunge
A bejegyzés trackback címe:
https://dikmegacsenge.blog.hu/api/trackback/id/tr44672997
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kláud 2010.04.05. 01:33:22
Ez alap. Mindenkinek le kell töltenie.
