Dicsak testvéreim! Beteg voltam én is, meg a freeblog is, de lassan rendbejövünk. Azon gondolkodtam, hogy a betegség az ember legnagyobb ellensége, mégpedig azért, mert 18 éven felül csak ez állhat a bulizás útjába. Ez eléggé bosszantó. Anyway köszönjük a beszámolót Szék kolega a dicső banda nevében!
Mivel feltételezem, hogy jók voltatok, elárulok nektek egy olyat amitől minden trú metálos habzó szájjal küldene elfele. Ez pedig az, hogy zsenge ifjúkoromban egy kis metálkodás után két éven át ész nélkül csak kalipunkot hallgattam. Mondjuk nem vagyok metálos, trú meg aztán pláne nem. Kedvencek közül is legkedvencebb volt ekkor a NOFX. A nagyon poén szövegek, Fat Mike zseniális punkratermett orgánuma, az idióta Melvin kiabálós éneklése, El Hefe trombitálgatása, és Erik mindent túlszárnyaló elmeroggyantsága csak hab a tortán, mivel zeneileg is egyedülálló változatosságot és ötletességet tudtak vinni a punkmuzsikába. A lemez hosszába senkinek sem törhet bele a bicskája, viszont érdemes alapból is cimborálni a műfajjal. Töltsetek szöveget, röhögjetek, és szombaton gyertek Ganxstára és/vagy Kulti záróbulira.
