A 21 éves izlandi srác tavalyi lemeze két listámon is az első helyet kaparintotta meg a 2007-es évből: az Ő albumát kerestem a leghosszabb ideig eredmény és főleg link nélkül, valamint miután végre megszereztem, az Eulogy for Evolution pörgött a legtöbbet az mp3 lejátszóban. Debütlemezét azért kutattam rettenetesen, mert a német Heaven Shall Burn 'Antigone' korongjára a srác leszállított 3 egészen szép átkötőt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Az album 8 címnélküli dalt tartalmaz és nagyon szeretem a mai napig, főleg útközben hallgattam az erdőben, vagy a Dunánál sétálva. A zene nem áll messze a Sigur Rós képviselte világtól, de itt azért jobban elcsúszik az arány  a klasszikus muzsika irányába. Ólafur a szólópályája mellett 2 hardcore bandában is dobos, így nem meglepő, hogy a lemezen is üt pár dalban, sőt egyben még egy gitártéma is feltűnik a semmiből. Azért leginkább minimalistának írnám le a két munkáját, főleg egy zongorára és két hegedűre építkezik. Szerintem már csak a 6. dal miatt is megéri letölteni, nálam eszméletlenül nagy kedvenc lett. Az EP pedig tavaly év végén jelent meg, ha nem baj, azt is csatoltam egyből :)