Most valami olyan frissesség következik, ami pont jó ezekre a szép téli estékre. Ezek a srácok azt mondták hogy nekik bizony nem kell emtivi meg rádió imidzs és zene, hanem inkább valami más. Régen ők voltak a Creed, és a pár nyávogós slágert leszámítva azért a dallamokból már lehetett sejteni, hogy elég jó kis dalokat tudnak összehozni. Most szakítottak régi énekesükkel, és egy Myles Kennedy nevű pacsirta szárnyalja túl régi elődjét. Az ilyen grunge-rockban egyenesen ritkaságszámba megy az ilyen sokoldalú és nagyszerű énekes, de Kennedy minden várakozást felülmúlt. Szóval a zene csupa erő és energia, ahol kell lírai, és a legjobb benne, hogy még vájtfülűeknek is tartogat olyan meglepetéseket, amit ettől a műfajtól és zenétől nem várnának. Persze nem duplázóra és 17/32-edre kell gondolni, de minden szám egyszerre fogós és technikás is. Nyári zúzdának pont megteszi, én a könyvtárban tesztelgetem ezekben az időkben, de még ott is finom.