Na bocsmá, mostmár designolunk, de tényleg. Egyfolytában ezt a pusztulatot hallgatom alatta. Én elhiszem, hogy a Burst is, meg az IHM is ezen nevelkedett, de én akkor is félek ettől a borítótól. Ami mondjuk nem véletlen a tartalmat tekintve. Mármint nem az, hogy félek. A másik elég nagy durranás, a későbbi Shape Of Punk To Come az üresjárataival nem tudott annyira a szívemhez nőni, szóval most ajánlom nektek a Discontentet diszkont áron. Na jóvan jófej leszek, és elvihetitek ingybe. Mondjuk így elnézve a srácokat jutubon, az öltözködésükkel nem hathattak annyi emberre, mint a zenéjükkel. Persze el lehet magyarázni, hogy nem, mert Józsi is így néz ki az Üszök nevű britpop bandából, de inkább töltsétek, töltsétek, mert 4x töltöttem fel a cuccot, és kétszer írtam újra ezt a posztot, mire összejött.
Refused - Songs To Fan The Flames Of Discontent
2008.10.24. 20:38 dikmegacsenge
2 komment
Címkék: hc alappö
A bejegyzés trackback címe:
https://dikmegacsenge.blog.hu/api/trackback/id/tr394672884
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tea 2008.11.05. 23:04:51
Pedig Józsi is így néz ki az Üszök nevű britpop bandából, nem igaz hogy nem ismeritek!
Amúgy pont hogy rengeteg emberre hatottak az öltözködésükkel, nagyrészt nekik köszönhetjük a 2000-es években kialakult tipikus emo fessönt.
Na de nem akarok itten okoskodni, lényeg hogy nekem anno nem jött be annyira ez a lemez, Rather Be Dead sláger ugye, de számomra a Shape az alapmű.
Ismeretlen_76197 2008.11.06. 12:43:12
Már vártam.:) Én úgy tudom, hogy az emonak már a 80-as években volt előzménye, bár azt hogy zenei, vagy öltözködési, nemtom. Lényeg, hogy elég idétlenül néznek ki sztem, de a zene csillagosötös. A Shape nagy népszerűségnek örvend a legfelső zenész körökben is (volt vmi nagyok kedvencei cikk vmelyik külföldi újságban), de számomra élvezhetőbb a Discontent.
