Újak vagyunk! A köszönet Botond kolegánknak jár, így a mostani posztot neki küldöm. A posztmodern design az előző mélykult kinézettel ellentétben az idén divatos lila színben pompázik, és emellett kellően metál is.
A poszt pedig az Incubusnak az a lemeze, amit mindenki ismerhet, merthogy ekkor még azt nyomatták, amit utána a csajok miatt szépen elsumákoltak, és váltottak modoros-közepes rádióslágerek gyártására. Ez a lemez viszont a "ők már akkor ilyet játszottak" kategóriába esik, és az eléggé elmebeteg, mégis slágeres jazz-rock témák vegyítése olyan jól sikerült nekik, hogy lehet ők is megijedtek tőle. Brandon persze már ekkor is jól énekelt, és a lemez legnagyobb erőssége is egyben, hogy az állat énektémák is kristálytisztán vannak felénekelve.
