Venetian Snares nem húzta meg az idei évet, ilyen terméketlen esztendőt talán még nem is produkált mióta a pályán van: idén csak a Detrimentalist jelent meg tőle, amit bár sokat hallgattam, de kedvencet nem avattam. Jobban szeretem a szomorkásabb darabokat tőle, tehát ez egyből jobban betalált nálam. Azt hiszem ezen is dobol 666 Cent úr, de egy hallgatás után ne várjatok nagy CD-kritikát. Tipikusan a "ha az előző tetszett, ez is bejön majd"-kategória, persze itt az előzőn a tavalyi Last Stepet kell érteni. Amúgy leszedtem vagy fél giga B-oldalas cájgot a művésztől, majd abból is szedek egy csokorra valót, mert tartalmaz jópár gyöngyszemet az összeállítás.
