Nem tudom, hogy maga a zenekarnév, az albumcím és a borító után kell-e még valamit hozzáfűznöm a srácok stílusához. A tageknél is bőven elég volt ez a kettő, ebben benne van minden. Nagy vonalakban: háborúzunk, tekerünk, ölünk, tresselünk vég nélkül. Szerintem gyönyörűséges, azzal együtt, hogy aki már hallott netán egy Slayer nevű zenekarról, az túl sok újdonságot nem fog felfedezni, csak kap egy jó lemezt a pofájába. Akinek a Dekapitator óta nem volt betevője a blogról, az szedje le ezt és vidulni fog. Sajnos ehhez csak egy linkem van, osszátok be.
