Ó-boj, ó-boj, jön az L.I.M.P. a Voltra. Nagy fikatéma volt a zenekar az ezredforduló után, de szerintem ma már mindenki ott tart, hogy szívesen megnézné őket, mert annak ellenére, hogy Fred Durst-öt többen utálták mint szerették, mindenki tudja, hogy a nagyképű MC mögött (akit én személyszerint ugyan csipázok) olyan gárda (Wes Borland, Sam Rivers, John Otto) sorakozik föl a hangszeres posztokon, mintha valami zenész all-star állt volna össze jammelni egy bolondságosat. Mondjuk Wes ki-be-ki manőverei kezdetén már temettem a zenekart, de kb. most van itt az utolsó esély, hogy ebben a felállásban láthassam őket, megyünk is. Például pedig álljon itt az első lemezük 1997-ből, amire az underground és a mainstream is elismerően csettintett, és az egyik legjobb crossover lemeznek titulálták.
