Dik még a Csenge!

Sok kultcságot remélem szépen hallgatjátok, amivel Szék halmozott el tibenneteket. Tarantino ugyan már volt, de itt most rápihenünk a témára egy Ponyvaregény filmzenével. A film olyan, amit senkinek nem illik bemutatni, nehogy a végén sértésnek vegye, a zenéről lehet magyarázni, de igazából nem érdemes, mert annyira összeforrott a filmmel, hogy felesleges külön agyalni róla. Kinek mi, az egyéni szoc, az hogy mekkora, az meg nem vitás. Collector's Edition ráadásul, nem kicsit exkluzív, ellenben nagyon.

Unearth: a http://www.myspace.com/unearth oldalt érdemes csekkolni, kedvenc metálereim új dalokkal erősítik a hitet, hogy arcul tépnek.

2005 óta nem jelentkezett lemezzel a német kvartett, azonban a várakozásnak a mai napon vége. Az elmúlt 3 évben sem lógatták persze a lábukat, játszottak Magyarországon is, és ezt a jó szokásukat most is megtartják: október 16-án a Bábszínházban fognak fellépni, a jegyár pedig bőven megfizethető kategória, 2700 Ft. Már párszor végigszaladt a röpke órás album a winampban, de mégsem mennék bele nagy elemzésekbe, legyen annyi elég, hogy most talán nem annyira sötét az összhang, mint egy "Black Earth" esetében. Na, ennyi elég lesz már, 320 kbps, tessék élvezni!

(a linkért pedig köszönetünket fejezzük ki Pándi Balázsnak.)

A Negura Bunget egy román black csapat, akik hála a magasságosnak nem az arckifestésben, hanem a muzsikálásban veszik fel a kesztyűt. Rettentő hangulatos zenéjüket először 1996-ban jelentették meg, azóta jönnek szép sorban a korongok. A banda 3 tagot számlál a dalszerzés során, a színpadon viszont annyian vannak, mint a gonoszok (gyk: heten). Utóbbi azért is lényeges lehet, mert aki október 14-én az After Music Pubba téved, az a NB mellett az Inquisition és a Vesna társaságában 1500 forintért letáncolhatja a lábát. Nem ajánlatos kihagyni, mert olcsó is, meg jó is, tehát nagyon szerethető párosításról beszélhetünk. A címben szereplő kiadvány csupán egy EP, 22 perces játékidővel, de ez is kitűnő betekintést enged a munkásságukba. Igazából 4 lemezükbe füleltem eddig bele, mindegyik fasza volt, tehát ajánlom leszedni az összeset. Egy Kátai projectnél zordabbak, de a black színtér javánál zeneiebbek a Negura tagjai, ehhez mérten közelítsetek ti is hozzájuk.

blog: csütörtökön tanítok, Bolt Thrower dalokat tanulok. 

Gyermekeim az úrban, készülődjünk tovább az ősz eseményeire, ahogyan azt möszijő Szék tette még korábban, amikor bemutatta a Disfear csuda egy lemezét. Akik azt a posztot csípték, ebben sem fognak csalódni. A leheletnyivel lassabb, de azért még mindig száguldó detenroll muzsikának egylemezes képviselője természetesen nem a földből nőtt ki, hiszen mindenki tudhassa, hogy a jóistentől mindössze csak eggyel alacsonyabb fokozaton köztisztelt Nate Newton (Converge basszeros) tépegeti itt a hathúrost, plussz még a mikrofon körül is buzgálkodik egy sort. A tervetek legyen a következő: Doomriders-t, Disfear-t, és a tavalyi Chief Rebel remeket, be az mp3-ba/kocsiba, mer reggel tuti megébreszt, meg milyen jó lesz, hogy már kívülről fújjátok a számokat, mire eljő hozzátok az első két alakulat. Mivel Unearth számomra a bukta osztályba soroltatott egyéb elfolgaltság miatt, így megnőtt a valószínűsége ezen mulatságon való megjelenésemnek, pláné Széké is így (remélem:).

A Century Media nálam simán jó a legjobb metalkiadók közötti verseny második helyére, rengeteg fasza csapatuk van, akik élőben is aprítanak. Eddig csak a The Hauntedet sikerült elcsípnem (a legutóbb 'Versus' album bónuszdalai ITT vannak), ők igazán szépet taroltak. Ez a válogatás csak feldolgozásokat tartalmaz, és nem nagyon kaptam fel a fejemet fércmunkára. Jó, ugratást elkövettem pár esetben, de inkább a stílus miatt, a minőséggel gondolom ott sincs problem. Viszont a Wolf heavy metalja akkor sem kapott tőlem esélyt :D Vannak érdekesebb coverek is, például a Fear My Thoughts eléggé rokkosra vette a HSB 'The Weapon They Fear" című klasszikusát, de a SYL 'Oh My Fucking God' átértelmezése is csak durvább akar lenni, de valójában nem az. Sikerült azért pár reményteljes bandát megismerni ezáltal, meg pár régebbi csapat munkásságába is be lehet így tekinteni. Ajánlom tehát minden rokkosnak ezt a 145 perces durvulást.

PART 1, PART2, PART3

Akkora Iháemm-várás van most mindenkin, hogy nehéz tőlük elvonatkoztatni, tehát én sem tenném. A "Kényelmetlen lemez" rejt egy feldolgozást is, még hozzá a fent említett együttes 'Aláírhatatlan Történelem' című tételét formálják a saját arcukra a srácok. A szövegekben is nagy hatást gyakorolt a VHK Palikára, de itt azért a nyakatekertség mellett vannak érthető szövegek is :D (eszem éjjel és baglyot, ugye). Na, de vissza a VHK-re: a '75ös alakulás ellenére csak 13 évvel később jött ki a debüt, onnantól pedig elég termékeny volt a csapat, egészen a 2000-es búcsúig, (ez a Naptánc, a személyes kedvencem) amit a Neurot Recordings is kihozott a tengerentúlon. Érdekes zenei világ ez, nem is igazán lehet mihez hasonlítani, teljesen egyedi. A lemezeknek magasztos hangulata van, utaztatóak, más világba képesek repíteni az erre vevő egyént. Külföldön is felléptek igen sok helyen, de az igazi fene nagy áttörés sosem jött el. A lényeg az, hogy illik ismerni őket, és szerintem érdemes is!

Na most van a meglepődés. Pár hónapja megkaptam a Just Like tracket, és ennyiben ki is fulladt a Beat Dis iránti rajongásom. Aztán most szépen ölembe esett a lemez. Szépen elhatároztam, hogy ennek kinn kell lenni Csengén, van akkora. Aztán utánaolvasandó, kiderül, hogy magyar a projekt. Szal ezúton is bocs tisztelt Beat Dis legénysége, nemtom tüntettek-e a Napster ellen, vagy vmi, de ezt a zenét érdemes reklámozni. Ilyen zene kell kis hazánkba, szal töltsétek, művelődjetek egy sort, majd szépen vegyétek meg, mert ha valami, hát ez megéri. Dub és hiphop, zseniális emszí és énekesasszony, változatos trackek, hamar nagy kedvenc lehet bármilyen füleknek. A hivatalos honlapot most karbantartják, addig itt van az amin csüngeni kell: http://www.myspace.com/beatdismusic 
Sok sikert a zenekarnak!

Nehéz definiálni a BTBAM zenéjét, de az biztos, hogy az elmúlt 1-2 évben nagyon bejött nekik az élet. Mike Portnoy áradozik róluk, ennek megfelelően ők nyitottak a Dream Theater-nek, de vettek már részt Dillinger/Meshuggah turnén is (az mondjuk nem lehet semmi, három ekkora nagyágyú, egymásután. Talán ez már picit egészségtelen is). A végletekig kijátszott progresszívitás mellett dallamok és lazább témázgatások is befigyelnek náluk elég gyakran, bármiféle megkötés nélkül. Ráadásul úgy változatosak, hogy nem kérdés, minden rész odaillő, plusz még fel is dobják velük a 6-14 perc közötti dalaikat. Érdemes leszedni az egész diszkót, ha más nem, akkor a "The Anatomy Of" című feldolgozáslemez mindenképpen ajánlható, rajta Pantera, Sepu, Faith No More, stb... feldolgozásokkal. Visszatérve a Colors koronghoz, 2007 egyik legjobb albuma,  és talán még ezzel a legcélszerűbb kezdeni a BTBAM életműből.

Ezt a zeneszót igazából azért mutatom meg nektek - azonkívül hogy megjelent - mert a legtöbb tracket el tudom képzelni egy szörfös videó alá, mégis olyan muzsika amiben jócskán el lehet mélyülni. Még nem sikerült beleásnom magam a srácok diszkójába, de jócskán hallatszik a lemezen, hogy nem véletlenül tartották alap bandának már a kezdetektől a műfajban. Ma már Gillespie dobos az egyetlen aki részt vesz a Underoath-ban alakulása óta, és még ma is itt nyomja, mégpedig nem is akárhogy, közben énekel. A lemez sajnos középtájt a kezdeti lendületből veszít, pedig nagyon jól áll a srácoknak a zúzda, persze aki éneklős kiállásokra is izgul, annak csemege lesz az album. Másfelől a változatosság pedig el is viszi a hátán az anyagot, annak ellenére, hogy én máshogy rendeztem volna a trackeket. Hallgassátok nagy figyelemmel!

Blog: Cundra bohóckodás: https://www.youtube.com/watch?v=YBVd4G6GSMo

Elkezdte kijátszani az év az ütőkártyáit. A tegnapi Burst a várakozásoknak megfelelően tarolt, és meglepetésektől sem mentes, de most lássuk min dolgoztak a francia kollégák. A 2005-ös From Mars to Sirius 1-2 év elteltével befutott, és az sem tett rosszat a csapatnak, hogy a főnök, Joseph Duplantier (itt gitár/vokál poszton van) beszállt a Cavalera Conspiracy-be bőgőzni. A remek előző korong - ahol a Douglas Adams utalás szintén piros pont - után itt is egy "év albuma" esélyessel van dolgunk. Remélem ők beállnak a Burst felé sorba, és nemokoznak csalódást, mert abból idén már van éppen elég. Azt már tényleg csak halkan említem meg, hogy egy koncert is jól esne a srácoktól.