Dik még a Csenge!

Újak vagyunk! A köszönet Botond kolegánknak jár, így a mostani posztot neki küldöm. A posztmodern design az előző mélykult kinézettel ellentétben az idén divatos lila színben pompázik, és emellett kellően metál is.

A poszt pedig az Incubusnak az a lemeze, amit mindenki ismerhet, merthogy ekkor még azt nyomatták, amit utána a csajok miatt szépen elsumákoltak, és váltottak modoros-közepes rádióslágerek gyártására. Ez a lemez viszont a "ők már akkor ilyet játszottak" kategóriába esik, és az eléggé elmebeteg, mégis slágeres jazz-rock témák vegyítése olyan jól sikerült nekik, hogy lehet ők is megijedtek tőle. Brandon persze már ekkor is jól énekelt, és a lemez legnagyobb erőssége is egyben, hogy az állat énektémák is kristálytisztán vannak felénekelve.

Bizony-bizony, a blog hamarosan arculatot vált, és kibaszott szépek leszünk. A blog avatási ünnepsége egy előrehozott András nappal egybekötve kerül megrendezésre, egy Cundra koncert keretein belül. Magyarul három indokunk is lesz egy fejedelmi bebaszásra. Felelőtlenség lenne kihagyni, november 29-ére ne csináljatok programot.

Ja, különben hoztam lemezt is. 2006-ban még a szerkesztőségünk jóformán metálkórt reggelizett, ezekből az időkből való ez a cucc is. Még ma is örömteli élmény hallgatni, köszönhető ez annak, hogy nincs rajta nyálas ének, csak gyilkos gitárolás és dühös acsarkodás. Nem öncélúan persze, a fogósságról sem mondtak le a fiúk, sőt még slágert is volt pofájuk felvonultatni. A befutás az Unearth-szel való jó viszony ellenére is elmaradt, viszont lett helyette feloszlás. Decemberben lesz valami reunion koncertjük, remélem csak megjön a kedvük a folytatáshoz is. Kár lenne egy ilyen fasza lemez után befejezni.

Na bocsmá, mostmár designolunk, de tényleg. Egyfolytában ezt a pusztulatot hallgatom alatta. Én elhiszem, hogy a Burst is, meg az IHM is ezen nevelkedett, de én akkor is félek ettől a borítótól. Ami mondjuk nem véletlen a tartalmat tekintve. Mármint nem az, hogy félek. A másik elég nagy durranás, a későbbi Shape Of Punk To Come az üresjárataival nem tudott annyira a szívemhez nőni, szóval most ajánlom nektek a Discontentet diszkont áron. Na jóvan jófej leszek, és elvihetitek ingybe. Mondjuk így elnézve a srácokat jutubon, az öltözködésükkel nem hathattak annyi emberre, mint a zenéjükkel. Persze el lehet magyarázni, hogy nem, mert Józsi is így néz ki az Üszök nevű britpop bandából, de inkább töltsétek, töltsétek, mert 4x töltöttem fel a cuccot, és kétszer írtam újra ezt a posztot, mire összejött.

Ez az idő is eljött sajnos... nem lesz több E.S.T. kiadvány, Esbjörn idei, tragikus halála miatt. Az anyagot idén vették fel, a 68 perces korong egy két napos jammelés eredménye. Egész más így hallgatni, hogy tudjuk, ez az utolsó... sikerült megírniuk az eddigi legvészjóslóbb dalukat is, a Leucocyte-sorozat első darabját, ami 'An Initio' címre hallgat. Aki nem hiszi, járon utána.

Az E.S.T. számára 1999-ben érkezett el az áttörés, a 'From Gagarin’s Point of View' már egész Európában megjelent, majd szépen sorban lettek egyre népszerűbbek. A csapat többször járt Magyaországon, legutóbb tavaly, és nem volt rá 6 ezer forintom, hogy megnézzem őket. Ez részemről elég nagy hiba volt, dehát mindig utólag okos az ember. Az ilyen emberek számára lehet kellemes hallgatnivaló a Leucocyte, a kő-rajongók pedig már minden bizonnyal hallgatják egy ideje. 

Huhh, nem AC/DC jegyet kell venni egy vagyonért, ha a Volbeat is jön, valószínűleg negyedannyiért! Már csípem őket egy ideje, de a Szigetre mégsem evett ki a fene, egy klubbuli viszont pont ideális a dánokhoz. Előzenekarokról/jegyárról még nem tudok nyilatkozni, de reméljük egyik sem lesz elborzasztó. Ekkora rákenról bulin még amúgy sem voltam, és ahogy láttam, a srácok élőben is jól kenik a "Johnny Cash lemegy a rockkocsmába"-típusú zenéjüket. Eddig csak egy lemezt hallgattam tőlük agyon, az a "Rock The Rebel/Metal The Devil", de mégsem ezt linkelem, inkább jöjjön az új, haladni kell a korral, ugyebár. Jelölésért klikk a plakátra, a muzikért meg katt ide.

Huhh, ez aztán egy igazi keménykötésű anyag! A zenekar 2004-ben tért vissza a '99-es feloszlásuk után, és ezt a lemezt tették le az asztalra egy évvel később. Az idei év hozta számukra a második feloszlást, de akkor is érdemes leszedni ezt a gránátot, ha már több nem várható. A csapat énekese az a Marco Aro, aki a The Hauntedet is erősítette a 'One Kill Wonder' és a 'The Haunted Made Me Do It' idején. Bevallom, nekem ebben a csapatban jobban tetszik a munkássága, a Haunted jó Dolving papával, úgy, ahogy van. A zene a Face Down esetében senkinek sem fog meglepetést okozni: dallamos, de mégis buta, ahol kell, nagyon egyben van a korong. 

Meglátogatandó koncertek a közeljövőben: 

WMD @ Kék Yuk, 1000HUF, Okt 17.

Señor Dög & Kartel @ Renegade, 1000HUF (innentől ingyenes a sör) Okt. 23.

 

Jöhet a már régóta tartogatott, számomra az egyik legkedvesebb magyar zenekar, a Warpigs Quartz c. lemeze. Gondolom a Monte Carlo-t a huszonéves korosztályból sokan ismerik, viszont a hozzátartozó lemezt már kevésbé. A banda a lemez után feloszlott, aztán újraalakulásról röppentek fel a hírek mostanában, de bevallom ennek valóságtartalma után még nem nyomoztam. A trackek angolul is, magyarul is szólnak, alap a dallamos rock. Eddig tiszta sor, azonban amit erre építenek, az a nagybetűs Stílus. Magyarhonban hasonlót akkor nem, sőt még ma sem találtam, így a Quartz már némileg hozzámnőtt, úgymond pótolhatatlan a zenei palettán.

Metált, bírod? Mert most akkor kimetálkórkodjuk magunkat egy időre egy újabb frissességgel. Mint ismeretes, az Unearth a műfaj talán egyetlen trú zászlóvívője, nem puhul, kikezdhetetlen, szeretjük, és jönnek (nem feledni). A The March talán nem ér az előző két anyag nyomába, de ők az a csapat, akiktől nem várom el hogy kísérletezzenek, mert olyan jól adják amit csinálnak, hogy abból sosem elég. Azért jócskán vannak nagy himnuszok az új cuccon is, és a metálgitárhangokra megint nem lehet panaszunk. A hangszeres tudás persze most sincs véka alá rejtve, de újfent nem fordul át másolásba, sablonozásba. Ami már az első ismerkedésnél levett a lábamról, az Trevor Philips orgánuma, akinél talán csak Marcus Bischoff Heaven Shall Burn-beli alakítása erősebb a műfajban a fiatal bandák köréből. Személyes kedvencem a nyitószám (My Will Be Done), amivel promózzák is az albumot.

A Haste The Day pályafutása egy nagy lejtő. Egy bíztató EP után rögtön írtak egy szédületes jó debütalbumot, Burning Bridges címmel. Az a cucc máig nagy kedvencem a telitalálat dallamokkal (melyeket nem ismételtek) és egyedi dalszerkezetekkel. Az ezt követő 'When Everything Falls' beállt a verze-refrén-verze-refrén-breakdown-refrén sémára, de még azt sem tudom lehúzni. Egy szűk 40 perces, üde, jó refrénekkel megpakolt anyag volt, a kedvenc HTD dalommal, az 'All I Have'-vel. Itt lépett ki Jimmy, a ZAO-t idéző vokalista, és jött az új srác. Nincs vele gond, csakhogy így a banda még jobban elment a klisék felé. A legutóbbi 'Pressure the Hinges' is tartogatott remek pillanatokat, de nagyon elhúzták a CD-t, nehezemre esik végighallgatni. Mintha a zenei részre nem figyelnének már úgy, csak a dallamokba fektetnének nagy hangsúlyt... mindenesetre az új korong már újra csak 38 perc, és egy hallgatás után annyit mondhatok: se nem túl jó, se nem túl rossz. Ha hasonlítani kellene valamelyik kiadványukhoz, az biztosan a legutolsó lenne, tehát az irányvonal maradt ugyanaz. Így kell ennek nekifutni, de elhamarkodott véleményt sem akarok hozni.

Eléggé érdekes mixet jelentetett meg első lemezként a két tagot (vagy inkább idiótát) számláló duó. Igazából már a borítónál éreztem, hogy ez nem lesz egy egyszerű kör, de ennyire vegyes felvágottra még én sem számítottam. A vicceskedő intró után egy érdekes keveréket kapunk, ahol vannak grindcore, screamo, rap, elektonikus és hc összetevők is. 2007 óta vannak a pályán ezen a néven, ez az első teljes kiadványuk, 35 perces játékidővel. Nyitott emberek tehetnek velük egy próbát :D

 A héten volt egy tanításom. Végülis jól nem sikerült, de egy ötöst bezsákoltam érte. Október 23-án pedig újfent Dög a Renegade Pubban. Beugró egy ezres, és korlátlan italfogyasztás biztosított. Talán még rosszul sem hagzik, nemigaz?