Dik még a Csenge!

Nem értem, hogy tudtam eddig nem kirakni 2007 legzseniálisabb lemezét. Talán éreztem, hogy Bandibácsi majd indít a jövőben egy konceptsorozatot, más ok nem jut eszembe. Devin a mestermű folyamán Ziltoid, a kávéimádó űrlény bőrébe bújik (bár minden más szereplőt is ő szólaltat meg), aki megtámadja a Földet az emberiség legnagyobb kincséért, ami ugyebár a kávé. A gonosz földönkívüli gitárszólóival szemben nem tudnak védekezni a halandók, csak egy csapatnyi ember veszi fel a harcot Ziltoiddal. Captain Spectacular és csapata van az emberek oldalán, de hogy megtudjátok, sikerrel jártak-e, ahhoz meg kell szépen hallgatni a lemezt :) Nekem megvan eredetiben is, ahol még a szövegek ki is vannak egészítve mesélésekkel, szóval igazán szép a kialakítás. Zenelileg még azt kell kiemelni, hogy HevyDevy játszott fel minden hangszert, a dobprogram beállításában pedig egy Fredrik nevű mesüge segített neki, aki állítólag már használt olyat egy Catch 33 című korongon. Még ez sem negatívum, még futurisztikusabb tőle a bivaly hangzás. A 97es City mellett ez Devin csúcsmunkája, utánozhatatlan. Esti mesének is kiváló.

Üdvözlök mindenkit új Konceptlemezek sorozatunkban, ahol a komolyabb, mélyebb zenék kedvelőinek szeretnénk örömet okozni pár alkotással. Alapvetően azok a bandák, akik konceptlemezt készítenek vagy nagyon mellényúlnak, vagy telibetalálnak. Itt most az utóbbiakról lesz szó, ráadásul olyan lemezekről, melyek a közelmúltban láttak napvilágot.

Az első banda akit előveszünk, igen ismét a Relapse-től, a kanadai Buried Inside, akik mostanában igen csöndben vannak, azt kamuzzák, hogy a januári lemezre írnak zenéket, hát majd meglássuk. A 2004-es zászlóvívő, a Chronoclast hozta meg nekik az elismerést. A lemez témája az idő, méghozzá 8 track formájában, 8 lehetséges értelmezésben. Egy Introduction és egy Reintroduction tördeli és önti végleges formába az idősztorit, valamint visszatérő témák, lassulások, zongorás betétek pszichedelizálják a súlyos hardcore alapú, dallamos éneket nélkülöző zúzdát, mely egyébként úgy megülné a gyomrot, mint a pacal kenyér nélkül. A metafizikai elmélkedésekhez nagyon passzol a koncept, a borító, az elképzelés, és az a szigorúság, ami végig áthatja a lemezt. Elég nehéz darab, csak sokadik hallgatásra esett le, viszont azóta bármikor hallgatom. Azoknak ajánlom, akik le tudnak ülni egy lemez mellé agyalni, odafigyelni; mind zeneileg, mind szövegileg nyújthat olyan zenei élményt a jó metálosnak, ami nem feltétlenül üt be elsőre.

Ferenc nevű (nem Fisherman) zeneszakértő barátom ajánlotta számomra ezt a szimpatikus bandát, amely hamar a szívemhez nőtt, hála a zabolátlan muzsikájuknak. A zenekar a Soulflyhoz hasonlóan egy főnökből áll, a többiek csak kiegészítőjátékosok. Joel Grind (már a név is mekkora ordas metál, nem?) '99ben hívta életre a formációt, amelynek ez a harmadik teljes értékű korongja, és az első, melyet a kedvenc kiadónk, a Relapse gondoz. Zeneileg van blekkes károgás, és megállíthatalan tempó, tehát olyan "Korog alávágva a Municipal Waste-tel" - érzése van az embernek. Szinte ordít a lemez, annyira idevaló. A bloggal kapcsolatban pedig az az új infó, hogy ezentúl még ennél is több albumot fogunk kitenni, hadd őrüljön meg a konkurencia. A magyar érmeseknek pedig utólag is gratulálunk!

A Blind Myselfnek nincs két egyforma lemeze, így mindenki szemezgethet magának egy kedvencet a diszkográfiából. Nekem a Worst-Case Scenariot csak a Product veri, amely a kedvenc káoszműveim közt van. A felállás öt tagú, a dobos amerikai (a zenekar ez idő tájt próbálkozott New Yorkban) a hangzás meg elmenne akár Converge-nek is. Gyakran hallom, hogy pár átkötőt kár volt feltenni a lemezre, de valahogy hangulatilag azok is odaillenek a 45 perces korongra. Megkockáztatom, ez a legkevésbé elismert lemeze  a csapatnak, de hozzám mégis ez áll a legközelebb. Az ötödiket már írják a srácok, remélem az nagyobbat fog harapni, mint az utolsó - amúgy teljesen korrekt - Ancient Scream Therapy.

blogrovat: a SZIN mégiscsak kiesik, a Heaven Shall Burn-re továbbra is várok érdeklődőket, illetve megpróbálok egy ideig nem alkohollal élni. Erre meg gyertek.

Újabb lemezvárás apropójából jön a nagyszerű svéd Burst legutóbbi anyaga, na meg abból, hogy az egész szerkesztőségnek, tehát mindkettőnknek nagy kedvence a téma. Az Origo sem piskóta, de amit az új lemezen, a Lazarus Bird-ön fognak művelni, az már a két új myspace-es szám alapján is megér egy misét. Talán az Origo-ra még a post-hc-t lehet ragasztgatni, de ez az új cucc vmi egészen durva lesz. A recept a szokásos: nagy zenészek, kompromisszummentesség, Relapse. Üvöltök, elszállok, énekelek, egyedileg hangzok, aztán só meg bors és kész. Kajáljátok hát nagy egészséggel.

Fontossága miatt előre megemlítendő: eddig úgy néz ki, hogy nov. 22-én Unearth itthon! Mára egyelőre ennyi, még azért szórakozzatok kultúremberként amennyit lehet ebben a szép évszakban. Ha valami van majd csörizek, csókszi!

Ez megint egy olyan zene, ami kell az életmódotokba, kapjátok le. Meshuggah, egy kis jazzel alávágva. Ezek után nem is meglepő a negyedik dal címe, melyet nemes egyszerűséggel "Meshuggreich"-re kereszteltek a francia srácok. Jelenleg több kiadványa nincsen a két fura világot keverő bandának, tehát érjétek be ezzel a 35 perces agymenéssel. Talán kell is hozzá egy kis idő, mire kellően leülepszik :D

Blog: megyek a SZIN-re. Igen, már csak ez hiányzott a teljes pénzügyi katasztrófámhoz, de nincs mit tenni. Akit meg érdekel ez a csoda (Sick of it All, Heaven Shall Burn, Terror és Born From Pain egy napon), az írjon ide valamit.

Na itt van egy újabb maszkos őrület, bár az isten tudja minek, mondjuk nekem is ez a ritka idióta kinézet keltette fel az érdeklődésemet, hogy ezeket akkor végül is mi lelte. Persze ugyanaz a mottó ami szokott lenni ilyenkor, hogy azért maszk, mert úgyis a zene a lényeg. Na ha ez így van, akkor ki se teszem a bandadesignt, aki ilyenekre élvez az csekkolja az epitaph honlapját, azt annyi. Viszont a zene formabontó, egyedi, a nagyok úgy mondják, hogy progresszív. Igazából az új lemezt, az Ocean and The Sun-t várjuk nagyon. Ezt a kis remasterelt demot a 4 értelmi és a többi értelmetlen tételével végül is csak iránymutatásképpen rakom fel, de az igazi bepisilést talán a myspace-ükön található The Heraldic Beak Of The Manuf nóta-fa okozhatja. Ha ilyen lesz az új album is, tárt karokkal várja a Csenge az egész alkotást. Aki esetleg még mindig nem kapott elég bizonyosságot arról, hogy miről is van szó, vagy esetleg a szigorú besorolások rabja, annak itt egy clue: The Mars Volta és Cave-In kutyulva egy kis Yesterday's Rising-gal, meg egy adag agymenés, és kész is.

Ön pötit Memoár: van még Fezen, ahol sok borongós banda lesz, menjen aki szereti. Meg menjetek a vízbe, mert mindjárt vége a nyárnak. Cundra föltolta a zenét, holnap megyek énekelni, aztán master. Csengezene lesz az is, majd osztom. Ja és van egy szupercukiság határait súroló szerkesztőségi adjabeadja képünk is az ország legcukibb fesztiváljáról, az Azfesztről: Dikmégacsenge + egy csenge! Enter!

Na, ilyen sem volt még a csengén: kabaré. Sanyi bácsi itt még jóval békésebb (kb. 10 éves a felvétel), a jóságos nagybácsi szerepét játsza a mesélés közben. Nemrég akadtam rá újra a felvételre, de simán ugyanolyan jó, mint anno. A sztoriban, sok egyéb mellett, egy fiatalkori botlást mesél el a mester, megunhatatlanul. A 45 perc tényleg elröppen, eteti magát a történet. Ha Nyírbátorban működött a stand up, akkor ezzel sem fogsz tévedni. Aki viszont szarik a poénokra, az töltsön 2005-ös HSB koncertet (a Deaf to our Prayers album bónusz DVD-jének a hanganyaga ez), vagy fülelje meg a legújabb Bong-Ra EP-t. Zúz mindkettő. Egyébként hevönék koncert DVD-t fognak rögzíteni hamarosan, Jason bácsi pedig készíti az új Kilimanjaro lemezt, illetve saját CD is érkezik majd 2009 elején. 

Heaven Shall Burn - Hell on Earth 2005

Bong-Ra - Vitus Blister EP

 

Dev/Null bácsi első lemezét még a 'kottáról martam le, így nagyon megörültem, mikor találkoztam ezzel az ingyenesen letölthető új EP-vel. A 16 percnyi mészárlás nagyon üdvözítő élmény volt hallójárataimnak, nem vitás, hogy csengén van a helye. Más: megvolt az azfeszt, most maroson trógerolok, ma lesz az utolsó nap. Gyakorlatilag már nagyon kiégettnek érzem magam, várom az unalmas szeptemberi hétköznapokat. Nem is tudok mit írni, alig élek. Szedjétek le a muzikot, oszt jó lesz nektek. Bandiéknak meg nyilván sok sikert a stúdiózáshoz.

 

 

Hát annyira szevasztok! Visszatértünk Azfesztről, nem dupláztuk meg az agysejtjeink számát, Szék sem lett absztinens, és továbbra sem akarunk beiratkozni jazz tanszakra. Na de itt ez most egy olyan lemez amit sokat hallgatok. Kicsit oldschool, nagyon alap, persze az hogy Linörd Szkinörd, vagy Lájnárd Szkájnárd már ízlés kérdése, persze szerintem az előbbi, mert Kid Rock is úgy mondja. Ez persze egy Greatest Hits cuccos, rajta az összes Skynyrd-del amit valahol tuti hallottál, vagy nem hallottál, és ez elég illetlen, és ezért most itt van ez a lemez. Aki esetleg még mindig bárgyún bámul, akkor Sweet Home Alabama, Forest Gump, remélem így megvan. Aki egy kicsit próbb arc annak meg Deftones B-sides and Rarities, Simple Man feldolgozás, na itt az eredeti. Aki meg extrapró az meg tudja, hogy a Shinedown is feldolgozta.

Na amúgy meg az van, hogy remélhetőleg már ebben a hónapban kaptok Cundra demót, úgyhogy alámerülünk a stúdióba, és imádkozunk a szent metronómhoz, hogy eltaláljuk őt,  amikor játszunk. A felvételek jövő héten kezdődnek, a Cadaveres-es Kovács Laci lesz a segedelmünkre. Béke!