Dik még a Csenge!

Itt is van a jól beígért csokor Funk úr munkásságából. A B-oldalakon, kiadói válogatásokon megjelenő dalokat összegeztem, 56 percben, 14 tételben. Természetesen nem akkora élmény, mint egy-egy soralbum, mert nem áll össze egy kerek egésszé, de vannak ám piszokerős tételek. Ilyen a kissé pajzán "Blowjobs", a macskagyászoló "Chinaski R.I.P.", de a Winteren megismert "Tattoo" remix is igazán kellemes. Főleg darál a mester, aki pár dal erejéig igazán ötletes (Senetian Vnares, BeeSnares, Puff, Ventriloquist Snakes) művésznevek mögé bújt, de persze mindegyik Aaron Funkot rejti. A DMACS! szerkesztőség ezzel kíván boldog karácsonyt mindenkinek!

RAPIDSHARE

MEGAUPLOAD

FILEFACTORY

 

előzetes: január végén Csenge közönségtalálkozó az egy éves szülinap alkalmából. Várunk mindenkit, aki meg akar minket hívni, autogrammot szeretne, de közös fotózásokra is biztosítunk majd lehetőséget. 

 

 

Hoztam nektek almát. Ez tulajdonképpen némi abrak a dubra Palotaitól, egy kis lazítás, és a nyugizáshoz nem csak a száncsengő dukál, hanem mondjuk egy ilyen kis elektronikus csemege is, hiszen nagyon könnyed a cucc, és well-szerkesztett = korlátlanul fogyasztható.

Blág: Lesz itten egy ráckbuláj ami kis bandám ejt meg, amire minden kedves Csenge olvasót sok szeretettel várunk újévet nyitni. Lesz gitározás, erőssíttő, lábcinállvány, szal minden, mi szem szájnak ingere.


Időpont: jan 2.

Kezdés: 21:30.

Helyszín: Morrison's 2

Katt a flyerre, és rájössz, hogy mizu.

Venetian Snares nem húzta meg az idei évet, ilyen terméketlen esztendőt talán még nem is produkált mióta a pályán van: idén csak a Detrimentalist jelent meg tőle, amit bár sokat hallgattam, de kedvencet nem avattam. Jobban szeretem a szomorkásabb darabokat tőle, tehát ez egyből jobban betalált nálam. Azt hiszem ezen is dobol 666 Cent úr, de egy hallgatás után ne várjatok nagy CD-kritikát. Tipikusan a "ha az előző tetszett, ez is bejön majd"-kategória, persze itt az előzőn a tavalyi Last Stepet kell érteni. Amúgy leszedtem vagy fél giga B-oldalas cájgot a művésztől, majd abból is szedek egy csokorra valót, mert tartalmaz jópár gyöngyszemet az összeállítás.

RAPIDSHARE

MEGAUPLOAD

 

Ez a poszt főleg azoknak szól, akik az eddigi jazz mókákra nagy ívben szartak. Ez az 50-es évekből származó dalcsokor talán a leghíresebb album a stílusból, de a top 5-ben biztos benne van. Ezeknek a bitang muzsikusoknak rengeteg korongjuk van (lásd még pl. Sun Ra - hamarosan talán tőle is jön valami), de általában mindig van egy, ami a többi felett áll. Miles 1944-ben kezdte a zenekarosdit és ezt a mérföldkövet 1959-ben tette le az asztalra, de egészen az 1991-ben bekövetkező haláláig alkotott. És azért az sem semmi, ha valaki a halála utáni albumok tekintetében kenterbe veri 2Pac-ket, akiről már szintén vagy ezer bőrt húztak le. Karácsonyi szünetben jól fog esni a Kind of Blue, hiszen nem lehet mindig Slayerre villázni :)

RAPIDSHARE

MEGAUPLOAD

FILEFACTORY

Na hát nem tudom, meg lehet próbálni besorolni, de ez nekem télleg valami új, lehet én vagyok lemaradva. Valami baromi jó ez a kiadvány, és legjobban az jön be benne, hogy nem akar több lenni, mint ami, feleslegesen nem vettek bele a srácok még +2 stílust. Ezt talán mindenki maga értékelje, aki csípi az altert, netán a postát, vagy a Mars Volta-szerű boncolgatásokat, bátran szedje, mert ez egy igazi különlegesség. Elvileg maszk van a búrájukon, meg még mindig állat a nevük, de tök feleslegesen, mert jó a cucc.

Az Erased Tapes nem egy nagy múltra visszatekintő kiadó, még csupán 11 korong van a hátuk mögött. Eddig csak Ólafur Arnalds neve csengett számomra ismerősen a CD tracklistáját böngészve, de kénytelen vagyok belátni, hogy majd' az összes előadó lemezére rá kell majd külön-külön is keresnem, mert fasza az egész 42 perc. Ólafur albumát anno 3 hónapig kutattam, tehát ez a vállalkozás nem lesz egyszerű mulatság, de szeretem a kihívásokat. A lemez főleg nyugizenét tartalmaz, sok elektronikával, és néha még egy kis idm is felüti a fejét, színesítve az összképet. Ha a borítóra kattintotok bejön egy honlap, ahol a "MY-FREE-ERATP010" kód és egy mail cím megadása után már húzhatjátok is le a kiadó karácsonyi ajándékát.

Aki volt idén májusban a japók koncertjén a Yukban, az szerintem pontosan ugyanezt a szettet hallhatta, kb. még a köhögés is stimmel. Nosztalgiázásra, pótlásra tehát egyaránt alkalmas lehet ez a felvétel, amely persze az idei lemezre épül, 1-2 régebbi dal társaságában. A Boris ezen a koncerten is Michio Kurihara gitárossal állt fel, így a Rainbow felbukkanása nem is mondható meglepőnek. Akinek inge, az vegye fel, kényelmes.

Az E.S.T. koncertfelvételt pedig kommentben kaptuk, de hogy jobban szem előtt legyen kirakom egy posztba is. Jó hangzás, kiváló dalok, hálás közönség: a szokásos forgatókönyv szerint zajlott ez a koncert is, ami nekem sajnos csupán hiánypótló, dehát most már nincs mit tenni. Maga a cuccos ITT található.

blog: írtam egy valag zh-t/beadandót, tartottam énekórát a kicsiknek, megyek inni. Azt hiszem nem hagytam ki semmit sem.

RAPIDSHARE

MEGAUPLOAD

FILEFACTORY

Úúúú, komolyan mondom magyar bandát nem láttam annyiszor, mint a Soulfly-t. Az első magyar bulijukat kihagytam, de állítólag még nem is voltak azon a Pecsás bulin annyira összeszokva, tehát mondjuk ez oké. Onnantól viszont Mezőtúr (Wan2 fest RIP), Pecsa, majd az az undorító sziget is megvolt. Két első sor is összejött, meghát mindegyik életreszóló élmény volt számomra, és bár azóta sokat változtam, egyszerűen nincs pofám kihagyni. A Törzs ezúttal is rettentő szar előzenekarral érkezik, Max papa fia, Ritchie fogja terrorizálni a publikumot a gyöngécske hangjával. Sőt, egy Cadaveres is esélyes. Persze a mezőtúri Zanzibárt semmi sem múlja felül :D komolyan, eddig még a sokat szidott Depi volt a legmókásabb előttük. Mindegy, a brazil szamba ezúttal is biztosan szigorú lesz, 5500 magyar bankóért. 

Körülbelül 8 év után sikerült, mégpedig a kifejlődésemben és a tojáshéj seggemről történő lehámozásában oroszlánrészt vállaló metálhuszár Slipknot megtekintése, egy nem akármilyen turné állomásán: a Machine Head és a Children of Bodom kísérte őket el.

Háromszoros hurrá a három fellépőknek, mindannyian jól teljesítettek lehetőségeikhez képest. Ezt azért mondom, mert a szegény Bodom mindössze 30 percre volt látható a színpadon. Én elhiszem hogy jó cash egy ilyen turné, de már ilyen hírnévvel azért nem égetném le magam 30 perc rosszul kihangosított klimpírozással semmi pénzért. Szegény Alexihez majdnem hozzávágtak valamit, de szóra se méltatta a parasztot, csak bemutatott egyet: látszott hogy siettek. Viszont a kötelezőket szépen és feszesen játszották el, természetesen előttünk (hol máshol) szórványos pogó alakult ki heveny ugrálás közepette, bár a lelkesedés nem tartott sokáig.

Fogtuk magunkat és előreverődtünk a Machine Head-re, amit nem bántunk meg, mivel Flynn nagyon nagy show-t csinált, és hozták az igazi koncerthangulatot, rendesen átmozgattak minket is. Esetleges cirle pit-ek, pogó all night long, némi wall of death-tel fűszerezve, amelyekből nagy örömünkre nem nagyon sikerült kimaradni, de nem búsultunk, egyszer a negyedik sorban is jártunk, mindez a bölcsességfogam hátsó darabkájába került. Nem kell aggódni, már nem fáj, de azért jöhetnek az ajándékcsomagok. Mindenesetre tényleg nagyon profi a banda, a Halo-nál a terem felének hallójárati orgazmusa lehetett, ami a több ezres közönséget tekintve nem elhanyagolható mennyiség. Így kell koncertszámokat írni kérem. Folyamatosan fenntartotta a figyelmet a setlist, nem lanyhultak a srácok, Flynn a végefelé már levegőért kapkodott néha, de ezt is csak a youtube-os felvételekből utólag fedeztük fel. Sokan voltak egyébként akik célirányosan a Machine Head-re jöttek. Na igen, Bécsben nincs akkora betoji egy ilyen jegyártól.

Végül jött a nagy show, és ez már tényleg akkora volt, hogy az ember nem könnyen tudta hova tenni: pedig ezt csak hátulról néztük. Először is a Wienerstadthalle-ban összegyűlt iszonyatos tömeg egyidejű felhördülése már letaglózó volt, másodszor pedig Corey-éknak tényleg elég lett volna a mikrofonba fingadozni, annak is mindenki ugyanígy örült volna. Hatalmasabb népszerűségnek és elismerésnek örvend a banda mint valaha. Az előző két bandához képest is látszott a különbség: a Slipknot helyébe már tényleg lehetetlen beleképzelni saját magunkat. Bár nekem tetszik az All Hope Is Gone, csak egy Dead Memories/Psychosocial erejéig erőltették a dolgot, ami eléggé árulkodó. Mondjuk ezzel az új színpadi image-dzsel kapcsolatban sem áll mindig össze a kép, például az elején tök szokatlan volt a fényjáték, a fáklyát imitáló ledek eléggé piacosnak hatottak, persze a nagy kedvencek minden ilyen értetlenkedést elfeledtetnek. Például egy olyan kezdés amiben Surfacing is van, meg Get This. Vagy amikor eljátsszák a kedvencedet az új albumról. A Slipknottal kapcsolatban mindig lehetett kötekedni, de mindenki számára van egy olyan oldaluk, amire nem lehet mást mondani, csak azt, hogy ez igen.

Régen gondolkodtam ennyire egy CD-vásárláson, mint most. A magyar kedvenceket általában be is gyűjtöm, valószínűleg most sem lesz ezt másképp. A két tagot számláló formáció annyira szép és magával ragadó muzsikát játszik, amit mindenkinek ismernie kellene. Portugál kiadójuk van, talán ezért tudtak ennyire "ismeretlenek" maradni itthon, de másfelől szégyen is, hogy eddigi két kiadványukra egy magyar kiadó sem csapott le. Főleg hegedű, gitár, furulya, citera és társai állnak a középpontban és erre simul a szép női ének, nagy ritkán meg előkerül a férfi vokál is. Nyilván nem ez viszi el a hátán a korongot, de simán megteszi. A vizuális oldalt is házon belül oldja meg a csapat, Ági rajzolta a bookletben található képeket, Mihály pedig a szövegírásban egyenlített. A 9 dalos anyagból 5 totális kedvenc nálam, a maradék 4 meg csak nagyon tetszik. Címeket nem írok, válogasson mindenki kedvére!

rendelés

RAPIDSHARE

MEGAUPLOAD