Dik még a Csenge!

Jó munkához idő kell, a Bong-Ra vezette gárda 2,5 éve nem adott ki semmit (ha a The Mount Fuji Doomjazz Corporation-t nem vesszük ide) de végre itt egy új hangzóanyag. A második nagylemez előtt egy kicsit még visszakanyarodtak az elsőhöz, ezt az EP-t az első TKDE anyag insprirálta, de túlzás lenne azt állítani, hogy feldolgozták volna a debütöt, szinte új dalokról kell beszélni. Az anyagról hiányzik egy dal, ez még csak a 7 tételes verzió, dehát az is jobb mint a semmi, a minősége is korrekt. Érdekesség, hogy már ez is 41 perces, tehát egy igen hosszú EP-ről van szó, ami megőrizte a csapat erényeit, a néhol felbukkanó női vokál pedig még hozzá is tesz.

RAPIDSHARE

MEGAUPLOAD

FILEFACTORY

A stílusból már adtam ízelítőt, a legnagyobb előadót már megismerhettétek. A stílus másik vezéregyénisége nálam ez a duó, akik egészen más origóból mennek neki a műfajnak. Míg Attila a hagyományos, szittya-módon mulat, addig Hawerék bombasztikus zenei hangszereléssel, egy üde, nagyon is mai produkciót tálalnak, ahonnan persze szintén nem hiányozhat a mulatósban jól megismert hangszerek arzenálja sem. Amik még felturbózzák a felvételeket Tekknő Miki ízes orgánumán kívül, azok a Hawer-féle rapbetétek, melyek bestiális nyelvi bravúrok mellett nagy bölcsességekben sem szenvednek hiányt. A szettben szereplő 18 nóta a saját szájízem szerint került kiválasztásra, de nem árulok zsákbamacskát: jószerivel a kötelezőket tettem fel rá, pár személyes kedvenc társaságában. Ordas nagy alap, nem hiányozhat egy italkiszolgáló helyiségeket gyakran látogató blogolvasó gépéről sem!

Utolsó figyelmeztetés: HOLNAP CUNDRA & ANDRÁS NAPI GÁLA @ VIPER ROOM

Bocs a hosszú távolmaradásomért, hátráltatott sport, internet, tanulás egyaránt. Ezt a Middian nevű formációt a last.fm ajánlotta nekem, a sok High on Fire hallgatásom után vágott kupán vele az oldal. Engedtem az erőszaknak, nem is bántam meg. Igazából van ebben stoner is, de mégis ez sokkal súlyosabb, lehengerlőbb. A zenekart Mike Scheidt alapította, miután befejezte a munkát az előző csapatával, ami a 10 évet élt YOB volt. Az az érdekes dolog állt elő, hogy a YOB 2 év után pont most alakult újjá, így nem tudom mi lesz a Middian sorsa, de majd követjük az eseményeket. A zenéről beugorhat a Minsk, Rwake és helyenként a Sleep is, szóval szerintem nagyon fincsi. 5 dal, 57 percben, lesz mit emésztgetni :D

Akinek ez még nem elég, az cuppanjon rá ERRE a halálpontosan 90 perces Drumcorps mixre, ami tartalmaz Converge, Genghis Tron, Vsnares, Animosty és egyéb nyalánkságokat, sőt még kiadatlan Drumcorps is van benne. Hajrá, tessék töltögetni, oszt szombaton mindenki jöjjön Cundrára! Addig még jelentkezem egy András-napi meglepetéssel is, hehe...

RAPIDSHARE

MEGAUPLOAD

FILEFACTORY

Ö bocs a késésért, de már jön is egy lemmez. Itt egy borító, ami egy házat ábrázol amit már megettek, de mégsem. Na jó, biztos nem ezt ábrázolja, de amúgy szegényt feldobta volna, ha ezt írják alá. A furcsa cover mögött Jose Gonzalez búvalbaszott mesterünk egyébként zseniális egyszálgitár-egyszálhangszál zenéje búvik meg. Kicsit vegyes érzelmek kötnek a lemezhez, mert amikor nem bírom elviselni, akkor nagyon nem, amikor meg kell, akkor lemegy ötször egymás után. Gondoltam én, ha ilyen szélsőségekbe tudja taszítani ártatlan lelkemet, tudhat valamit az öreg, úgyhogy hallanotok kell. Persze van pár versenytárs a műfajban (Andy McKee, Tommy Emmanuel, stb...), de valahogy számomra mégis ez a szomorú hangulatú lemez tudja megragadni az akusztikus gitárzene csínját és bínját. Kis info annak, aki azonosítani próbál: Bravia TV reklám, San Francisco-i utca, ezernyi színes pattogó labda!

Jó, ha Bandi így, akkor mi is így, jöjjön az elektronika. Az elég hülye nevű formáció két régi jó barátunkat, Bong-Rát & Sickboyt próbálja rejtegetni előlünk, mindhiába. A duó 2006-ban szabadította a világra ezt a szörnyeteget, mely mókának természetesen breakcore a neve, de nem véletlenül van a névben ott az a fránya rave szócska sem. Jason ezután is kalandozott rave-es vidékekre , de amíg a Glowstyx project egy bulihangulatú alkotás, mely még a légynek sem tudna ártani, itt bizony hátborzongató hatásról kell beszélni. Az albumot megelőzte egy EP, amin a CD első két dala van fenn, ez viszont már a 7 tételes verzió. A maradék 5 dalból egy, a záró zöngemény csak zajokból áll, de az azt megelőző 4 megbízhatóan hozza a horrorhangulatot, ami árad az egész kiadványból.

blog: hétvégén Szegeden leszek sport céljából. Csak nehogy berúgás legyen belőle. :)

RAPIDSHARE

MEGAUPLOAD

FILEFACTORY

Régiség-kedvencség, csak eddig mindig kint volt a kocsiba. Be kell hozni, és akkor bent is jó. A cucc két derék DJ összeműködése, tényleg alapság mindenkinek, aki gerjed a műfajra, de csak nekik ajánlom. Hallgassátok sok szeretettel meg!

Info: átállunk mindenféle más filehosterre, mert a rapidshare újabban bebutult. Régi linkeket kommentben követeljétek!

 

 

 

Még sosem voltam a Dürerben, egy ilyen koncert pont kapóra jött az ismerkedéshez. A hazai Locust on the Saddle nyitotta sort, akikhez még nem volt szerencsém. A gitáros cuccán nyilván nem véletlenül volt egy Down matrica, az ötös a déli rokkmuzsikában hisz. Szegények bulijára nem sokan indultak be, de nekem nagyon elnyerték a tetszésemet, Riffközpontúság egy korrekt énekessel, ez már eleve olyan rossz nem is lehet, ugyebár. A debütlemezről játszották a dalokat, első hallásra nem is rosszakat. Remélem fogok még velük találkozni, üde színfoltok itthon. Na, sajnos lementek és átvette a helyüket a Human Error. Grindcore volt a móka neve, csakhogy alapból nem a kenyerem a műfaj, a srácok sem cáfoltak rám, hogy hibáztam volna az eddigi mellőzésében. Igazából baszta a fülem, de végignéztem.

Ezután jöttek a headlinerek. A Doomriders természetesen az egyetlen lemezére építette a szettjét, de új témát is mutogattak nekünk. Nate Newton Converge bőgős (itt gitáros-énekes) megnyugtatta a közönséget, hogy lesz új lemez, jó is lesz, hát még az azt követő Budápeszti föllépés. A bulit jókedvűen tolták végig, jól is szóltak, Nate-nek meg ehhez a stílushoz pont elég hangja van. Az ásványvízivást viszont nem tudtam hova tenni, ez nem megy a rákenrólhoz.

A Doomriders sem volt egyhelyben topogás, de a Disfear azért szintet váltott. A majd' egy órát daraboló svédek minden fontosabb dalukat elővették, a fülem pedig még mindig cseng tőlük.Náluk romlott a hangzás, dehát a hangulat meg a dalcsokor mégis elvitték a hátán a bulit. Az idei albumot agyonpromózták, de szépen adagolták ám a régebbi klasszikusokat is. A ráadás-blokk 3 számot rejtett, ezután fejeződött be a szűk órácska. Öröm volt látni egy vérbeli rokkolós brigádot, ráadásul Tompa állandó vigyorgása is azt mutatta, hogy nekik is tetszik a közönség. Ha hibát kell felhoznom, kettőt azért lehet találni: a hely túl hangos volt, illetve szégyen, hogy csak ennyien voltunk, fért volna még ember ebbe az amúgy is pici terembe is... persze ez a koncertélményből nem vont le semmit, hasonlót havonta megnéznék. :)

Hello Kittie! Mivel nem volt túlzottan fullos a hétvége, hogy ne szomorkodjak, meg ti sem, gondoltam előkapom a cshajékat nekem, és nektek. Mintha régen láttam volna 1-2 képet róluk, de az isten tudja, hogy szépek-e, vagy sem. Mindesetre a lemez alapján azért imádkozom, hogy bombanők legyenek, és egyszer együtt írjunk riffet. Bár ezt a legutóbbi pár album nem támasztja alá, elég csajosak lettek, ami nem baj, de ezzel együtt full sablon az egész. Az Until The End-en vannak jó húzások, de a tavalyi Funeral For Yesterday harmat. Ha jól tudom, akkor jó sok tagcsere is volt az évek folyamán, de ez most mindegy. A lényeg, hogy ez a lemez a punciktól olyan földbedöngölés, hogy ihaj, rajongok és szerelmetes is vagyok egyből. A hangzás nem annyira nagy cucc, de azért 7 éve eléggé megállta a helyét. De ezek a témák, az egyéb állatságok (a Painben egy kis rocknroll a refrénben, stb...), meg a kőzúzalékolás végig, na ez levesz a lábamról. Na meg az hogy csajok. És akkor is punci van a borítón.

Nem nagyon szoktunk teljes diszkográfiákat posztolni, inkább csak jó tanítóként megmutatjuk a helyes ösvényt és a szorgalmas olvasókra bízzuk a folytatást. Pár napja viszont észrevettem, hogy a már a blogon szereplő CUAD összes kiadványa csupán két óra és valamennyi magas színvonalú. A 2 albumot és 3 EP-t tartalmazó pakk a zenekar 2001-2005-ig tartó periódusát öleli fel, az utolsó év hozta el nekik a feloszlást is. A banda hatásait lehet érezni, de mégis egyedien keltik a káoszt. A CUAD nem lett túl ismert, de csak nem véletlen, hogy szerepeltek a Drumcorps debütalbumon (innen a furmányos 'Botch Up & Die' cím), turnéztak a Botch, Converge, Dillinger triumvirátussal, sőt, lemezeiket a Kurt Ballou nevű bácsinál vették fel. Aki egy ilyen ajánlólevél után nem tölti le, az akkor sem tenne másként, ha elárulnám, hogy a zene mellé még felpakoltam vagy 200 pornóképet is.

Hoppá! Papa Jo a Ruthless-szel,a 'csenge meg az új külsejével érkezett meg! Nagyon kijárt ez nekünk, ennyi sínylődés után. Én is emelem a kalapom Botond úr előtt, hála-ügyben pedig hamarosan értekezünk. 

A következő albumajánló félig a zene jósága, félig pedig a cím miatt kerül ki.  Utóbbi nem szorul különösebb magyarázatra, úgyhogy inkább ismételjük át a zenei oldalt. A bandát pár hete hallottam először a Century Media válogatáson, egy Iced Earth dal dolgoztak fel. Na, ott tűnt fel, hogy ebben a gárdában megvan minden, ami a rokkhoz kell, nézzünk rá a saját dolgaikra is. Két nagylemezt készítettek ezidáig a 'Mediánál, a második a sorban a Tequila. Semmi világmegváltás, csak déli rákenról, kitűnően lehet rá azték tüzes vizet inni. A dolog szépséghibája, hogy idén kivált az énekes, akit egy teljesen más orgánumú srác váltott, és ahogy látom, senki sem komálja, köztük én sem. Ez persze senkinek se vegye el a kedvét az első két lemeztől, azok sütnek, mint a nyári nap Mexikó felett.