Dik még a Csenge!

A Ragyogás kultstátuszát nem nagyon kell ragozni, gyakorlatilag Nicholson nem tud benne olyan fejet vágni, amit ne tennél ki szívesen a szobád falára. Már az első megtekintésnél is végig arra gondoltam, hogy ilyen nyomasztó filmzenével még nem találkoztam (meg az is érdekelt, hogy honnan ismerős a néger szakács, de aztán leesett, hogy a másik Nicholson telitalálatban, a "Száll a kakukk fészkére" címűben játszik), majd a stáblistában megpillantottam Bartók nevét. Hát igen, leeshetett volna, pláne, hogy mostanában mennyi zenét hallgattam tőle. A muzsikára simán lehet csonkítani, tehát elsősorban ne házibuliba vidd magaddal.

RAPIDSHARE

zSHARE

FILEFACTORY

Az a poén, hogy pont ma rám is köszönt az új Warbringer, tehát ennek is kinn a helye, legyünk naprakészek. Annyiban más az előzőnél, hogy például ennek eltérő a címe, meg hát most tank sincsen a borítón.

RAPIDSHARE

zSHARE

FILEFACTORY

Nem tudom, hogy maga a zenekarnév, az albumcím és a borító után kell-e még valamit hozzáfűznöm a srácok stílusához. A tageknél is bőven elég volt ez a kettő, ebben benne van minden. Nagy vonalakban: háborúzunk, tekerünk, ölünk, tresselünk vég nélkül. Szerintem gyönyörűséges, azzal együtt, hogy aki már hallott netán egy Slayer nevű zenekarról, az túl sok újdonságot nem fog felfedezni, csak kap egy jó lemezt a pofájába. Akinek a Dekapitator óta nem volt betevője a blogról, az szedje le ezt és vidulni fog. Sajnos ehhez csak egy linkem van, osszátok be.

 

MEGAUPLOAD

Jó, nehéz túltenni magunkat a nagy nyereményen, de próbálkozzunk meg vele! A trombitásról nem regélnék ódákat (mert nem is tudnék), viszont a napokban került ki IDE ez a pofás kis összefoglaló a művész életpályájáról. Akinek bejön a két nótás, de 40 (!) perces album, az úgyis elmerül benne, nem igaz? Amúgy kinn van már az új The Moon and the Nightspirit is, a myspace-oldalukra pedig 3 új dalt is kiraktak. Szerintem homogénebb ez az új CD, de mégis erősebb, mint az előző, tehát ajánlom mindenkinek! Ja, és most már tényleg pakolok fel életmódzenéket is, mert kaptunk reklamációkat ezirányból, hogy túlzásba esünk a művészettel. Főleg Bandai posztol mostanában sok ilyet, majd rászólok.

RAPIDSHARE

zSHARE

FILEFACTORY

A nyírbátori Azfeszt tudja, hogy kell megbecsülni a legjobb közönségét: A Dik még a Csenge! életmódmagazin valamennyi tagjának tiszteletjegyet küldenek majd, mi pedig cserében iskoláinkban népszerűsítjük 2009 egyik legnagyobb partiját. Itt is szeretnénk köszönetet mondani, megháláljuk majd a bizalmat, jogos a két grátiszjegy. 2010-re pedig kérünk egy Slayert. :)

Elég érdekes volt ráeszmélni, hogy egy ilyen zene bizony Mexikóból érkezik. Eleve nekem arról az országról csak tequilától ittas, vigyorgó emberek ugranak be, akik nyilván nem Fernando Corona zenéjétől kerültek olyan állapotba. A Martes című debüt már meg is fogalmazta Murcof lényegét: minimalista muzsika, depresszív hangulat, néhol vonósok és zongora felbukkanása, és még ezeket az összetevőket egy kis ridegséggel is kiegészíti a mester. Leginkább valami forró nyári estére tudom elképzelni a cuccot aláfestésként, miközben betequilázva a világ elpusztításáról morfondírozol, de csak pajkosan, olyan Káosz Professzor módjára. 

 

RAPIDSHARE

zSHARE

FILEFACTORY

Micsoda undorító borító, igaz? Azt kell kell szögezni, hogy zeneileg a Saint Vitus sem egy kapkodós fajta. A nevüket egy Black Sabbath dal után vették fel, mely banda a legnagyobb hatásuk is egyben. Ez a harmadik lemezük (ami ugye mindig vízválasztó), ide egy új énekest is importáltak, akinek a hangja sokkal közelebb áll hozzám, mint amilyennel az elődje rendelkezett. A húzás bejött, ez lett a legjobb / legsikeresebb SV anyag, jó énekhanggal, komótos tempóval, hangulatos szólókkal. Elismertség szempontjából a nagy példakép mellett nem igazán jutottak sehova, pedig igencsak faszán tolják. 

 

RAPIDSHARE

zSHARE

FILEFACTORY

VISSZATÉRTEK!

 

FILEFACTORY

RAPIDSHARE

zSHARE

 

 

 

 

 

 

Igen ígéretes debüt ez az amerikai csapattól.  A kicsit túlnyújtott intro után nagyon szívhez szóló muzsika csap az arcodba, mintha a brigád a Clutch és a Crowbar diétát a Trendkill-korszakos Panterával kínálná meg, tehát egy igen ízes csapással van dolgunk. A Yeti becenevű énekes a The Mighty Nimbus nevű bandában szintén érdekelt, de itt is nagyon a hátán viszi a zenekart, nem mintha a zenei résszel gond lenne. És ha már a Pantera szóba került, holnap gyertek a Dürer-kertbe Remembering the Steelre, lesz 101 Proof elejétől a végéig, ha jól tudom.

 

RAPIDSHARE

zSHARE

FILEFACTORY

Na, Tomas Lingberg (At The Gates, Disfear, Nightrage, stb....) alias Tompa bá' alapította a gárdát, ez a negyedik nekifutás, méghozzá az Úr 2007. évéből. "The Great Deceiver is the dark hardcore cousin of At The Gates", tehát zeneileg itt tartunk.  A cucc húz mint a barom, kb. Disfear szintű a dinamika, csak itt dallamosabb a megközelítés, meg egy pöppet változatosabb is a végeredmény. Nagyon svéd a lemez, akik szeretik a dallamos gitárt és / vagy Tompát azoknak tetszeni fog és pont. Meglepően kevesen hallgatják, pedig érdemes odatenni mondjuk az új BTS mellé, hogy melyik ken inkább a falhoz. Ez.

 

RAPIDSHARE

zSHARE

FILEFACTORY