Dik még a Csenge!

Na, mivan. Ezt a lemezt már sok szeretettel vártátok tudat alatt. Ez valami olyasmi csemege ami minden róker/mötálos szívét megdobogtatja, ha egy picit is fogékony a blues-ra, meg a jó öreg amerikai southern hangulatra. A lemezt a Pantera tagok hozták össze egy David Allan Coe nevezetű kiöregedett country-zenésszel a mikrofon mögött. Az már alapjáraton csoda, amit Dimebag-ék művelnek, de ez a vén kecske, ez utánozhatatlanul énekel, és olyan hangulatot visz a muzikba, amilyen soha semmilyen zenében/lemezen nem volt és nem is lesz. Eredetileg Coe és Anselmo duettjét szánták volna a lemezre, azonban erre már nem volt lehetőség, mkor a tagok útjai szétváltak. A cucc ennek ellenére elkészült, még Dimebag halála előtt. Az anyagot Vinnie Paul jelentette meg Dimebag emlékének ajánlva 2 évvel ezelőtt. Méltó is arra, több is.

A The Ocean legénysége (vannak egy páran) 2003-ban jelentette meg ezt a debüt EP-jét, amin még vokál nem kapott helyet. A kollektíva a Cult of Luna/Rosetta/korai Isis nyomán halad, de a hármasból szerintem ők a legbrutálisabbak. A csapat az EP óta már elég szép sikereket ért el és nem mellékesen kishazánkban is fellépnek majd május 11-én. Magyarán éppen itt az ideje, hogy minden csenge elkezdjen barátkozni velük. A zenét még egy a postában annyira nem otthonosan mozgó ember is elvezheti, vannak kellemes részek, de azért néha feltámad az óceán egy-egy nagy sújtás formájában. Mindenképpen kötelező lesz a májusi koncert, hiszen ki tudja mikor jönnek megint, (a másik német favoritom, a Heaven Shall Burn valószínűleg soha) pláne egy ilyen albummal a tarsolyban, mint amilyen a tavalyi Precambrian.

A rideg tények: THE OCEAN, Watch My Dying, Solarscream --- Május 11, @ Fonó 

Kicsit belenyúlok a kedvenc elmebeteg zenéim közé is, mert olyan is jár nektek természetesen. Aki csipázza a The Dillinger Escape Plan-t, annak ez a korong sem okoz majd csalódást. Igaz csupaszabb, nyersebb az egész (nem hangzásban!), nem titkolt szándéka a puszta földbedöngölés. Az elszállások sem válnak le kifejezetten a torokkiszakítós/gitárnyígatós alaptémáktól, viszont nem is kell nekik: a félórás bomlasztásba bőven belefér, hogy kevesebb a változatosság. Persze azért itt-ott vannak érdekes részek az albumon, de aki csípi az inyourface direktséget mindenféle sallang nélkül, bandájára talált. Ez a banda pedig tulajdonképpen Josh Scogin vokálos (ex-Norma Jean) csapata: az előző lemez óta az egész gárdát lecserélte maga körül. A lemezzel kapcsolatban ami még hótpoén, hogy a trackcímek 1-től 8-ig egy vers sorait takarják. Hallgasd meg, olvasd össze, igyál mégegyet, és fogd rá a nyuszira.

Kezdenek néhol kihalni a régi posztok. Kérésre feltöltjük újra, jelezzetek, ha.

A 21 éves izlandi srác tavalyi lemeze két listámon is az első helyet kaparintotta meg a 2007-es évből: az Ő albumát kerestem a leghosszabb ideig eredmény és főleg link nélkül, valamint miután végre megszereztem, az Eulogy for Evolution pörgött a legtöbbet az mp3 lejátszóban. Debütlemezét azért kutattam rettenetesen, mert a német Heaven Shall Burn 'Antigone' korongjára a srác leszállított 3 egészen szép átkötőt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Az album 8 címnélküli dalt tartalmaz és nagyon szeretem a mai napig, főleg útközben hallgattam az erdőben, vagy a Dunánál sétálva. A zene nem áll messze a Sigur Rós képviselte világtól, de itt azért jobban elcsúszik az arány  a klasszikus muzsika irányába. Ólafur a szólópályája mellett 2 hardcore bandában is dobos, így nem meglepő, hogy a lemezen is üt pár dalban, sőt egyben még egy gitártéma is feltűnik a semmiből. Azért leginkább minimalistának írnám le a két munkáját, főleg egy zongorára és két hegedűre építkezik. Szerintem már csak a 6. dal miatt is megéri letölteni, nálam eszméletlenül nagy kedvenc lett. Az EP pedig tavaly év végén jelent meg, ha nem baj, azt is csatoltam egyből :)

Na eme állat posztok után azt mondom más vizekre evezünk most. Ez egy olyan zenemuzsikaszó, mely kicsit kemény, kicsit progos, kicsit alternatív, kicsit rock, kicsit metal, kicsit üvölt, kicsit énekel, de főleg egyik sem - tudok én kedvet csinálni zenékhez, éted hogy mivan. Ők a rock/metal Radioheadje, számomra besorolhatatlanok bárhová is, bár az alter/egyéb ilyesmi zenékben utoljára akkor voltam otthon amikor kicsit készen ténferegtem egy Quimby koncerten, akkor se nagyon értelemszerűen. De ez a besorolhatatlanság nem tűnik izzadtságszagúnak, számomra nagyon meggyőző a banda, árad belőlük ez az egész, mondhatni dől. Vannak nagyon jó kemény bólogatós nóták, komplex dolgok, lágyabb témák, szóval az egész egy különlegesség számomra. A srácok a Hydra Head kiadó égisze alatt tevékenykednek többnyire, ami még többet elárul a zenéjükről. A bőröket pedig maga az ex Converge-es Ben Koller püföli. Ja és jövő kedden Chief Rebel Angel a Trafóban, csak szólok.

Ez itt most általában egy banda bemutatásának a helye. Igen, de ha csak annyi infód van a csapatról, hogy az eddigi egyetlen lemezük tavaly látott napvilágot, akkor erről nem tudsz sokat sztorizgatni. Jöjjön inkább a zenei rész: elég változatos a stílushoz képest a csapat világa, még dallamos éneket is felvedezhetünk a kötelező hangorkán mellett. A last.fm a hasonló előadók mellett a Rosetta, Cult of Luna, Callisto, Minsk-iskolát sorolja fel, amiben semmi meglepő sincs, ha meghallgatjuk az egy órás albumot. A tavalyi mezőnyből mindenképpen kiemelkedik a korong (bár nagy visszhangot nem kapott), talán ezzel pont kihúzzuk a következő Cult of Lunáig.

Az überelhetetlen Patakypapás kommentre mivel mással is lehetne válaszolni, mint elmebeteg Tarantino barátunk filmzenéivel, méghozzá azokból is azokkal, melyek az én kedvenceim. Szóval ebből gyűjtöttem egy szép csokorra valót az úrilegényeknek és menyecskéknek, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy amíg Szék koma a Sátánnak integet, elnyerem az olvasók kegyeit jeeee.

A zenéket a következő filmekből válogattam: Reservoir Dogs, Pulp Fiction, Kill Bill 1-2, Grindhouse: Death Proof. Egy két kivételtől eltekintve a zenék a jó öreg széjjel retro hangulatot idézik, és multifunkcionálisak is: buli előtt, buli után, buliban, csajhoz, csávóhoz (semmi buzulás, buzulás az nuku), egyedül, és a tudatmódosítás mindenféle formájához ajánlott. A fentebb említett filmeket pedig mindenképp érdemes ismerni, természetesen a Four Rooms-ot is beleértve.

A borítóért köszi Predashnak, aki a Tetrakottáról segített át.

Pontosan 666 nap telt el 2006. 06. 06. óta, de ezzel a poszttal beintek még a Sátánnak is. A romacore koronázatlan királya Pataky Attila, ezzel maximum csak azok vitatkoznak, akik még nem hallgatták meg egyik szólómunkáját sem. 3 lemezt adott ki (2 mulatós és 1 világslágerek albumot) és én ezekből szedtem nektek egy csokorra valót. A sírva vigadós részből nem szemezgettem, csak vidám nóták kaptak helyet a bestek között. Az első 20 nóta rövid, lényegretörő: 20 perc alatt szalad végig a művész a slágereken. Ajánlom figyelmetekbe azokat a részeket, mikor Attila visszavesz, majd a semmiből előhúz megint egy adut. A "Lidi Néni"-ben pedig még egy kis post-drum & bass is befigyel, de nyugodtam mondhatom, az énekeskirály mögött teljesítő muzsikusgárda kiváló zenészekből áll, feszesen és lelkesen húzzák a talpalávalót, bármi jól áll nekik. A következő 4 tétel már progresszív, kezdőknek talán kicsit sok is lehet ez a 25 perces játékidő és a matekos dalszerkezetek. Nekem már talán ezek jobban tetszenek, mint a rövid bombagólok, de mindenki más kedvencet talál magának. A zárás is parádés: 3 világsláger Attila tolmácsolásban! Nálam a Ricky Martin átdolgozás a kedvenc. Nem is értem azokat, akik szerint Attila csak a pénzért csinálta ezeket a telitalálatokat. Elég pár gyöngyszemet meghallgatni és meglátjuk mekkora átéléssel és meggyőződéssel énekli ezeket a témákat a Mester. Aki nem ismeri ezt a 27 nótát, azt ajánlom próbálja meg ezt titokban tartani és most azonnal pótolja a hiányosságot. Péntek délután végigszaladsz ezen a menün és már mehetsz is az ivóba, ezzel az adrenalinbombával nem tévedhetsz. Na, akkor foglaljuk össze: világklasszis Attila teljesítmény, vérprofi zenészgárda, egy végtelenségig precíz producer (a háttérből bekiabáló cigányok zseniális ötlet, ez adja a zenék savát-borsát) és nagyon hatásvadász (jó értelemben!) előadásmód. Előre szólok: táncolni fogsz.

Pályázat: aki megmondja mi hangzik el a "Most kezdődik a tánc" c. dal utolsó sorában, az Dik Még a Csenge ajándékcsomagot nyer. 

Viszont most rokkolunk tovább a szószoros értelmében. Ez egy könnyedebb, de annál királyabb zene: nálam ők a grunge-rock (poszt grunge, mittuomén) királyai. Mindig jobban tetszettek, mint pl. az Audioslave, ahol Cornell bácsi a dögös dallamokra mindig a saját stílusát próbálta ráerőltetni, vagy mint mondjuk a Seether, amely hangzásban és dalokban még érzésem szerint nem találja teljesen a helyét és önmagát. A Staind szomorúbb zenéje inkább más vizekre visz, a Godsmack metálosabb vonala hozzájuk képest egyre fantáziátlanabb, a Foo Fighters egy iparosmunka de semmi több, az Alter Bridge pedig még elég friss hús ahhoz, hogy ne tudja lekörözni Brent Smith-ék bandáját. A lemezen nincsenek üresjáratok, ami elég ritka a műfajban. Nem lankad a figyelem, a trackek már elsőre jól elkülöníthetőek, a fogós refréneknek, témáknak, és a hatalmas éneknek köszönhetően. A srácok már az új albumon dolgoznak nyár óta, április 1-én kislemez, június 24-én nagylemez. Nehéz lesz túlszárnyalni az Us And Them-et.

A nyereményjátékkal kapcsolatban rengeteg jó megfejtés érkezett, úgyhogy a szerkesztőgárda úgy döntött, hogy a jó megfejtéseket beküldők között értékes vállonveregetéseket sorsolunk ki, a legügyesebben kisorsolt pedig kívánságposztot igényelhet, aszaltszilvával, ízlés szerint.

Ahogy közeledik az áprilisi Therapy egyre jobban elhatalmasodik rajtam ez az elektró örület. Persze Bandi bá' sem rokkot linkelt az imént, tehát nem pironkodom, mikor megosztom veletek ezt a 25 perces EP-t. A párosból Limewax a fiatalabb, aki pár éve robbant be a dnb világába, de zsenge kora ellenére már a legjobban csengő nevekkel túrja szét az erre éhes közönség agyvelejét. A német kolega viszont már rutinos mészáros, kiadványok tucatja van a háta mögött. Hogy mennyire volt jó ötlet ezt a két állatot összeengedni, még magam sem tudom, (reméljük vért nem ittak a nagy mixelgetések közepette) de tény, hogy hallgatattja magát ez a négy tétel.

A következő posztom április másodikán kerül fel, egy korszakalkotó büntetőválogatás. Aki kitalálja miért pont akkor, az egy komoly gratulációt kap a Dik még a Csenge életmódmagazin valamennyi szerkesztőjétől. A találós azért hasznos, hogy ne csak a zene, hanem a kérdés is törje egy picit a fejecskéteket.