Dik még a Csenge!

A sok lazulás után vágjuk szépen haptákba magunkat, és hallgassuk a francia Gojira szívünkhöz közelálló, őszinte zúzdáját. Az anyag magával ragadó, egyszerűen szétszed, aztán összerak. A zenei keménység, durvaság, a sludgeos stíluselemek, és a melankólikus hangulat egyvelegét rakták nekünk össze, és ez adja a semmihez sem hasonlítható hangulatát. Változatos téma- és riffhalmozás helyett gyakrabban operálnak monoton témákkal, ismétlődésekkel, a vokál is egy stílust lovagol meg. Ennek ellenére mégis elemi erővel döngöl a földbe a zene, köszönhetően a hangzásnak. A srácok már összedobták a legújabb stúdióalbum anyagát is, és a nyár elején szépen fel is veszik, akár már az éven megjelenhet az új lemez.

Dögék miatt természetesen rap hetet tartok, ahol előkerül az a pár előadó a stílusból, akiket elviselek. Ilyen a mára már legenda státuszban lévő Cypress Hill is, akiket tavaly nyáron szerettem meg igazán, mikor a Balatone fesztiválon voltunk haverokkal és csak egy házi best of szólt tőlük 4 napig. Nyilván erről a lemezről is felkerült rá pár klasszikus, mert a Black Sunday nem szenved hiányt a slágerekben, de az egész eteti magát.  Ez a csapat második lemeze, itt még nem köszönnek be rockos hatások,viszont DJ Muggs eléggé fasza zenéket teker a srácok alá, amire aztán jön Sen Dog hagyományos, illetve B-Real teljesen egyedi orgánuma. A perkás Eric Bobo csak a következő lemezen  (III: Temples of Boom) mutatkozik be, amit szintén nem érdemes kihagyni! Mert "ez olyan, hogyha veszed, eszed!" 

Dicsak testvéreim! Beteg voltam én is, meg a freeblog is, de lassan rendbejövünk. Azon gondolkodtam, hogy a betegség az ember legnagyobb ellensége, mégpedig azért, mert 18 éven felül csak ez állhat a bulizás útjába. Ez eléggé bosszantó. Anyway köszönjük a beszámolót Szék kolega a dicső banda nevében!

Mivel feltételezem, hogy jók voltatok, elárulok nektek egy olyat amitől minden trú metálos habzó szájjal küldene elfele. Ez pedig az, hogy zsenge ifjúkoromban egy kis metálkodás után két éven át ész nélkül csak kalipunkot hallgattam. Mondjuk nem vagyok metálos, trú meg aztán pláne nem. Kedvencek közül is legkedvencebb volt ekkor a NOFX. A nagyon poén szövegek, Fat Mike zseniális punkratermett orgánuma, az idióta Melvin kiabálós éneklése, El Hefe trombitálgatása, és Erik mindent túlszárnyaló elmeroggyantsága csak hab a tortán, mivel zeneileg is egyedülálló változatosságot és ötletességet tudtak vinni a punkmuzsikába. A lemez hosszába senkinek sem törhet bele a bicskája, viszont érdemes alapból is cimborálni a műfajjal. Töltsetek szöveget, röhögjetek, és szombaton gyertek Ganxstára és/vagy Kulti záróbulira.

Aki úgy megy társaságba, hogy ezt a lemezt nem ismeri, az bátor, vagy felelőtlen. Az albumnak nincs olyan sora, melyet ne idéztünk volna fel a haverokkal a sok-sok italozós este alatt. Magyarán ez tényleg időtlen klasszikus. A borító meg már tényleg csak a pont azon a bizonyos i-n.  A részeg horda legközelebb most szombaton fog fellépni, ahol az ezres beugró leperkálása után ingyen sörözhetsz, borozhatsz, üdítőzhetsz (utóbbit csak a rend kedvéért írtam le, további infó erre). Aki nem jön, az mocskos divatember, ahogy azt a WMD-ék szokták mondani.

Azonban most szombaton is voltam koncerten, ahol a Cundra zenekart néztem meg. Érdekesség, hogy a blogra szintén gyakran posztoló Bandai a félkegyelmű fémcsoport négyhúrosa, aki dalra is szokott fakadni, ha éppen nem itatják Őt a hűséges rajongók. Aki csípi a húzós rákenról muzsikát az nagyot nem tévedhet a csapattal, tegyetek egy próbát! Official homepage is van ám.

Ha tegnap buli, akkor ma egy kis rápihengetés, persze csak kora délutántól estig, mert azért azt vegyük számításba, hogy szombat van, és kommoan mondom hueség lenne elpazarolni egy ilyen szép dáridóval teli éjszakát. Erre a szűk időintervallumra használható fel a The Heliocentrics beteg elektro-jazz muzsikája. Bevallom először nem vett le a lábamról, de ahogy folyamatosan kísérgette áldásos tevékenységeimet, rájöttem, hogy bizony egymáséi vagyunk, csak ő amolyan csendestárs, nem olyan nagy a szája mint nekem, meg tud maradni magának, viszont kitartó és nagyon szerethető, és nem utolsósorban sok újat tud mutatni, de csak ha odafigyelsz rá. Kihozhatod belőle és magadból is a legjobbat. Most pedig szálljatok le a monitorról és vegyétek vissza az alsóneműket, mert ez bizony nem egy jó csenge, hanem az egyik legkirályabb és egyben legsunyibban hódító modern jazz cucc, ami remélem szélesebb körben sunyiskodja be magát a köztudatba. Aki pedig dupla leszúrt rittbergert ugrana a dologba, annak itt van egy kis idei élő apróság interjúval együtt.

Péntek van, jöjjön egy kis bulizene a kitartó blogolvasóknak! Volt szerencsém látni ezt a négy sörpusztító vadállatot a The Haunted előtt a kultiban, és azt kell mondjam, pokoli jó partit csináltak! Volt ott sörivó bajnokság, circle-pit, valamint szörfdeszkát is dobtak a mosholóknak. A banda olyan, mintha a nyolcvanas évekből lépett volna elő, a zene pedig szintén nem tér el a hagyományoktól: 17 nóta, röpke 35 perc alatt, megállás nélkül. Ez az a muzsika, melyre örömmel ütöd össze a korsódat a haverokkal még a legocsmányabb késdobálóban is. Szerintem abban Bandai kolléga is egyetért velem , hogy ez igazi Csengezene. Kell ennél jobb ajánlólevél?

 Engem is elragadott a hülyeség egy kósza gondolat erejéig, hogy valentin nap alkalmából majd aktualizálok, de rájöttem, hogy frászt. Szóval inkább sivatagi szél, homok a fog között, meg egy kicsi a gatyában is, izzadtságszag, esetleg mindez egy mocin. Képzelj magadnak a zenéhez amit akarsz, de ha fogékony vagy rá, a filing nem kerül ki. A Clutch a 90-es évek óta definiálgatja a dögös rockerkodás/sztónerkodás mibenlétét, méghozzá elég jól. Vezéralakilag Neil Fallon húzza-vonja a bandát, akinek tényleg olyan a hangja, hogy elhiszem. Nem kell nagy, újító dolgokra számítani, de amit kapunk, az kb. a műfaj háromnegyedét lesöpri a hard rock/stoner asztaláról, és nem utolsó sorban nagyon lehet lazítani rá. Ser, cigika, klaccs.

Szóval ez az a lemez, amit már itten kitárgyaltam. Sokat nem tudok már mesélni róla, akinek tetszett mondjuk az Altar című Sunn O))) & Boris korong, az talán ebben is örömét leli majd. A blog hamarosan arculatot vált (ráfér... :)), és még ennél is kultabb lesz. Szerintem jövő héten legkésőbb már gyönyörűek leszünk. Különben a oldalt annyian nézitek, hogy alig bírjuk a forgalmat, Bandival már azon filózunk, ha fizetősek lennénk, akkor már rég délen sörözhetnénk a sok-sok pénzből. Mindegy, azért maradunk non-profit vállalkozás, mi már csak ilyen rendesek vagyunk. Legközelebb azért már próbálok nektek valami emberit feltenni, addig töltsetek innen és innen.

"Welcome to the pit motherfucka." Ez igazából egy olyan talpalávaló ami csak oda való. Rap, punk, hc a nagy olvasztóban és adott helyen, adott hangulatban, adott hangerőn. Érdemes mindhárom kategóriában túlzásba esni, mint ahogy ezek az anyaszomorítók is teszik. Szövegileg vulgáris és brutális, ahol kell céltalan, és ez így is van jól. Meglepően ötletes dolgokat hoznak ki az elsőre facsipesznek tűnő témákból, persze mindent a zúzda és a hiphop jegyében. Rommá kritizálják szegény újvilágot, meg a biccseket, de ami a legjobban tetszik a dumákban, hogy egyáltalán nem kívülállóként, hanem fejest ugranak ebbe az egészbe, és tudnak úgy élni és zenélni, hogy szarnak mindenre. A sztorihoz adalék még, hogy pont a lemez előtt szakítottak a Jive Records-szal, akik mindenáron puhácska zenét szerettek vona tőlük hallani. Ők viszont csak pár albumig bírták a beszabályozást, aztán kijött az Only In Amerika. A tények hálistennek magukért beszélnek, és a lemez is.

A CRA legénysége nem kapkodta el az első lemez felvételét, de cserébe viszont egyből egy nagyon tökös, húzós albummal jelentkeztek. A projectként induló formációban sok tagcsere volt, a lemez kiadása óta például már kilépett Pándi Balázs űberdobos, aki breakcore bulikról is ismerős lehet egyeseknek. Manapság négyen vannak a srácok, remélhetőleg ez már egy stabil tagság. Maga az anyag elég homogén, nincsenek nagyon kiemelendő tételek, ha egy dal tetszik, felzabálod az egészet. Néha jól esik ilyen meglepetések nélküli zene, péntek/szombat este előtt felteszed, és már mehetsz is az utadra! Még annyit megjegyeznék, hogy a CD kb. 1500 Ft, ha tetszik, vedd meg! Én biztosan így fogok tenni.

pass: www.mediaportal.ru